Ezen a napon

Író, kritikus, zeneesztéta, orvosírója dr. Brenner József alias Csáth Géza, Kosztolányi Dezső unokatestvére. Édesanyját 8 éves korában vesztette el és ezt sohasem tudta kiheverni. Édesapja ügyvéd volt, nyilván tőle örökölte a zene szeretetét. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitűnően hegedült, rajzolt, festett. Tizennégy éves korában érdekes zenekritikákat írt a Bácskai Hírlapba. Ez időben azonban még nem is író akart lenni, hanem festő. Érettségi után Budapestre került orvostanhallgatónak. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Bartók és Kodály első méltatói közé tartozott. 1909-ben ideggyógyászként a Moravcsik-klinika tanársegédje, majd több helyen dolgozott fürdőorvosként. 1910-től egyre inkább a morfium rabjává vált. Az I. világháborúból betegen tért haza, elhatalmasodott rajta a morfinizmus. 1919-ben idegileg összeomlott, lelőtte feleségét, Kelebia mellett át akart szökni a határon, de a határőrök elfogták és öngyilkos lett. 


Pályakezdő írásait áthatotta a magyarságtudat és a politikai érdeklődés. Elsősorban lélekábrázoló és ez is maradt mindvégig. Novellái a szimbolizmus és a szecesszió jegyében születtek. A freudi pszichoanalizist – mint ábrázolási módszert – először alkalmazta irodalmi műben Magyarországon. Képzeletét az idegbeteg vagy idegbetegségre hajlamos emberek groteszk, zilált, zaklatott világa izgatta.  


Öt novelláskönyvet, egy drámát, két kötet zenei írást, néhány zeneművet és egy elmeorvosi szaktanulmányt hagyott az utókorra.