Ezen a napon

1987. szeptemberéig volt a kormány elnöke. 1942-ben, tanulmányai befejezése után műszaki rajzoló lett, 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, 1948-tól az Országos Tervhivatalban dolgozott előadóként, 1953-tól főosztályvezető-helyettesként, 1958-ban elnökhelyettessé nevezték ki. 1970-ben munkaügyi miniszter lett, beválasztották a Központi Bizottságba (KB), majd 1973-ban a KB Gazdaságpolitikai Bizottságába is, június 29-én kinevezték a minisztertanács elnökhelyettesévé és az Országos Tervhivatal elnökévé. 1975. márciusában a Politikai Bizottság tagja, május 15-én a minisztertanács elnöke lett, valamint megválasztották parlamenti képviselővé. A gazdasági reformok ellenzői közé tartozott, Kádár János számára nem jelentett veszélyt. Miniszterelnöksége alatt felhalmozódtak az el nem végzett feladatok és az elszalasztott lehetőségek. Az energia- és nyersanyagigényes ágazatok leépítése, az új technológiák meghonosítása, az ipar gazdasági súlyának csökkentése, a tulajdonreform mind elmaradt. Kormánya hiteleket vett fel, de a 16 milliárd dolláros államadósságból szinte semmit nem fordított a gazdaság szerkezetátalakítására, új technológiák bevezetésére és a megváltozott világpiaci feltételekhez való alkalmazkodásra. A rendszer stabilitásának tekintett életszínvonal megőrzését finanszírozták ebből. 1977-ben kormánya írta alá Csehszlovákiával a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítését vállaló államközi szerződést. 1979-80-ban hozzáláttak a reformokhoz, termelői és fogyasztói árreformot hajtottak végre, gazdasági munkaközösségek (gmk.) alakulását, háztáji gazdaságok működését engedélyezték. A lakosság jövedelme jelentősen nőtt, a főmunkaidő - termeléscsökkenéssel együtt -leértékelődött. 1981-ben leányvállalatok létrehozását is engedélyezték, a vállalatirányítási rendszert decentralizálták. A pénzpiacon 1982-ben megjelentek a kötvények, 1987-ben bevezették a kétszintű bankrendszert. Azonban a politikai szférában szinte semmi nem változott. 1987-ben már államcsőd fenyegetett, az életszínvonal látványosan romlott. A Szovjetunióban megkezdődött gorbacsovi-korszak Magyarországon is újra a stabilizáció és a konszolidáció kérdéseit helyezte előtérbe, amelynek érdekében személyi változtatások történtek, és Lázár Györgyöt felmentették a miniszterelnöki tisztség alól, ugyanakkor kinevezték a párt főtitkárhelyettesévé. Tényleges hatalma már nem volt, 1988. májusában nyugdíjazták, a párt politikai és központi bizottságából kihagyták.