Ezen a napon

Budapesten született. A Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett vegyészként 1949-ben. 1950-85-ig a MTA Biokémiai Intézetében dolgozott, 1973-ban Állami díjat kapott az aminosavak kutatása terén végzett tudományos munkája elismeréseként Írói pályafutásának első sikere az önéletrajzi ihletettségű Dr. Ezésez Géza karrierje c. szatirikus regény. Első tudományos-fantasztikus kötete 1981-ben jelent meg. 1983-tól kezdve a Galaktika c. folyóiratban rendszeresen jelennek meg rövid novellái. Kivétel nélkül szatirikus hangvételű novellái, kisregényei a 21. század Magyarországán, ill. magyar űrállomásain játszódnak. A gúny forrása bennük az, hogy a jellegzetes mai magyar problémákat vetíti ki jövőbeli körülmények közé eltúlozva és kiélezve. Tudományos képzettsége erős hatással van műveire. Eleinte különböző (kutató)intézetek életét kísérhetjük nyomon egy-egy rendkívüli fölfedezés idején. Később egyre többször ír csodálatos technikai szerkezetekről, amelyek mindenre használhatók, csak arra nem, amire tervezték őket. Végül kimerészkedik az űrbe, és a magyar űrállomások életét mutatja be. Gyakran visszatérő műfaja a levél-novella, amelyben az űrállomáson dolgozó férj meséli el otthon maradt feleségének gondjait, és viszont. Néhány kisregénye a krimi nyomozó módszereit alkalmazza. Regényei egységes világban játszódnak. Néha föltűnnek idegenek is, ám végül általában nem lehetünk biztosak afelől, hogy tényleg léteznek-e. Szívesen játszik a nevekkel. Hőseinek és technikai szerkezeteinek beszélő nevük van, szintén a humor és a szatíra szolgálatában. 2003-ban elhunyt, utolsó írását az Átjáró magazin közölte a halála után.