Ezen a napon

Nagypolgári származása miatt már a középiskolába sem jutott be, vegyészlaboránsként dolgozott és esti tagozaton végezte a gimnáziumot. Ezután két évig tanult a műszaki őiskolán, miközben írásai jelentek meg irodalmi és művészeti folyóiratokban. Katonaidejének letöltése utánaz ABC színház technikusa volt, majd 1961-ben a Divadlo Na zábradlí színházhoz került, ahol rendezőasszisztens, dramaturg és szerző is volt. 1962-ben sikerült bejutnia a művészeti akadémia színházművészeti karára, amit 1967-ben sikeresen elvégzett. A prágai tavaszt megelőző időszakban és 1968-ban aktív részt vállalt a politikai életben, egyik alapítója az Elkötelezett Pártonkívüliek Klubjának és elnöke a Független Írók Klubjának. A szocialista államok katonai beavatkozása után, 1969-ben betiltották műveit, ő pedig vidéken, sörgyári munkásként dolgozott. A Charta-77 ellenzéki mozgalom alapító tagja és első szóvivőinek egyike volt. 1970 és 1989 között háromszor ítélték el, öt évet töltött börtönben. Börtönlevelei és politikai esszéi külföldön jelentek meg, írói és emberijogi tevékenységét külföldön számos kitüntetéssel és címmel ismerték el. Havel nemzetközi rangú drámaíró és esszéista, műveit sok nyelvre lefordították, darabjait a világ számos országában bemutatták. Ezek közül a legismertebbek: Kerti ünnepély, Vernisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Levelek Olgának, Távkihallgatás. Utóljára 1989 januárjában ítélték kilenc hónap börtönre, majd májusban "példás magaviseletéért" feltételesen szabadlábra helyezték. 1989.november 20-án részt vett a Polgári Fórum megalakításában és e mozgalom jelöltjeként választották államfővé. 1992-ben - amikor nyilvánvaló lett Csehszlovákia megszűnése - lemondott államfői tisztségéről. Az önálló cseh állam megszületése után, 1993 elején őt választották meg első elnöknek. 1995 óta sokszor betegeskedett. 2001 elején Párizsban átvette a Kultúrák Világakadémiájának nagydíját. 2011 december 18.-án reggel, álmáben hunyt el.