Ezen a napon

Ma Goethe és Schiller mellett a német költészet legnagyobb klasszikusainak egyike. Korábban nem nagyon szerették, életében is általában támadták, és emlékét is meggyalázták. Nem szerették zsidó származása miatt, bár vallását nem gyakorolta, később felvette a keresztséget - akkor kapta különben Heinrich nevét is. Nem szerették kortársai azért sem, mert dúsgazdag nagybátyja méltányolta tehetségét, és olyan vagyont hagyott rá, hogy még Heine özvegye is gond nélkül élt belőle. Családja kereskedőnek szánta, de őt világéletében az irodalom érdekelte. Szerelmes versekkel kezdte, szinte állandóan szerelmes volt, és - a világirodalom szerencséjére - jórészt viszonzatlanok maradtak érzelmei, s bánatát versbe fojtotta. Dalok könyve című kötete nagy közönségsikert aratott megjelenésekor - s ez volt a zseniális költő egyetlen elismerése életében. Petőfi jól ismerte költészetét, és viszont, s a két költő kölcsönösen csodálta egymást, közös ismerősük, Kertbeny Károly közvetített közöttük, ő fordította le németre Petőfi költeményeit is. Mindketten a szabadság lánglelkű harcosai voltak, Heine másik verstémája is a szabadság volt a szerelem mellett. S míg szerelmes verseket tartalmazó kötetét ünnepelte még a hatalom is, annál inkább nem tetszettek neki Heine forradalmi költeményei. A költő végül el is menekült hazájából, a németek ősellenségének számító franciákhoz, Párizsba költözött, s ezt sem tudták megbocsátani neki honfitársai. Művészete átmenetet képezett a romantika és a realizmus között, s egyéni hangú költészete megosztotta a kritikusokat és a közönséget egyaránt. Amint Szerb Antal megjegyezte: "Amit Heine írt, nem mindig szép, nem mindig mély, és még csak nem is mindig igaz, de... ő az egyetlen német költő Goethe után, akinek hatalmas világirodalmi jelentősége és hatása van". S ezt lassan el is ismerték, halála után művei bekerültek a német tankönyvekbe, s már éppen elfoglalta volna méltó helyét a klasszikusok között, amikor a fasizmus uralomra jutott Németországban, és a nácik szabályos hadjáratot indítottak emléke ellen. A zsidó zseni könyveit hatalmas máglyákon égették el, mivel azonban versei rendkívül ismertek és népszerűek voltak, attól fogva népdalként szerepeltették őket a tankönyvekben.