Ezen a napon

Az arab szó "felkelés"-t, lázadás"-t, vagy "lerázás"-t jelent, a palesztinok Izrael elleni mozgalmának megjelölésére használják. A karambolt követően a Gáza-övezet menekülttáboraiban a megszállt területeken szolgálatot teljesítő izraeli katonákat az arab fiatalok rendszeresen kövekkel dobálták és gumiabroncs égetésekkel zavarták. Ciszjordániában és Gázában az ellenállás gyökerei már az 1967-es izraeli katonai megszállásig vezethetők vissza, mivel a jól felfegyverzett zsidó telepesek soviniszta megmozdulásai fenyegetően hatottak a palesztinok számára. 1987 novemberében figyelmeztető jelnek bizonyulta diplomáciai viszonyok megváltozása is. Már kezdettől fogva inkább fiatalok vettek részt a megmozdulásokban, a sztrájk és a bojkott módszerét alkalmazták, valamint kampányt indítottak, hogy az arab rendőröket és adóbeszedőket munkahelyük elhagyására késztessék. Az iskolások bojkottálták a tanítást, mire az izraeli hatóságok bezárták az iskolákat, s a megszállt területeken csak 1989 közepén nyitották meg azokat amerikai nyomásra. A többnyire spontán akciókkal szemben az izraeli hatóságok tehetetlennek mutatkoztak, ezért egyre erőteljesebben léptek fel a felkelőkkel szemben. Egy év alatt kb. 320 halottja volt az erőszakos fellépésnek, 1989 május végére pedig már 600 halott, s több, mint 4200 bebörtönzött palesztin volt a számlájára írható. Az intifáda elindításában a PFSZ-nek (Palesztin Felszabadítási Szervezet) nem volt szerepe, hiszen az kezdetben spontán, alulról induló szerveződésnek bizonyult, viszont idővel eszközként használta ezt a lázadást külföldi elismertetése, nemzetközi legitimitásának megteremtés érdekében. 1988.01.04-én jelentették be az intifáda-mozgalom vezetői első közleményükben, hogy a harcokat a független palesztin állam megterméséért folytatják, legitim képviselőjüknek pedig a PFSZ-t tartják. 1993-ban az oslói megállapodásnak is nevezett megegyezés keretében a palesztinok és izraeliek bár deklarálták egymás kölcsönös elismerését, a konfliktusok azóta is hol mérsékeltebben, hol radikálisabban, de mindvégig jelen vannak a világpolitikában. Ennek bizonyítéka az 1994. február 25-én Hebronban elkövetett mészárlás is, amelynek 30 palesztin esett áldozatul. 2000-ben a PFSZ (illetve annak meghatározó szervezete, a Fatah) fegyveresen is fellépett Izrael ellen. Míg az 1983-1993 közötti intifáda idején "csak" kövekkel dobálták az izraeli katonákat, most a radikális fellépésű fiatalok fegyverrel támadtak az izraeli hatóságokra.