Ezen a napon

1932.10.01-jéig töltötte be tisztségét. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, valamint a bonni és a berlini egyetemen végezte, majd Arad vármegyei birtokán gazdálkodott. 1902-ben kamarási méltóságot kapott, 1905-ben tagja lett a főrendiháznak. 1905-06-ban a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás" aktív résztvevője volt. 1906-tól Arad vármegye és Arad város főispánja volt, 1910-ben, a Nemzeti Munkapárt választási győzelme után birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az I. világháború idején az orosz fronton teljesített szolgálatot tartalékos huszárhadnagyként. 1919.05.05-én ellenkormányt alakított Aradon a francia csapatok biztosítására, de kormányának több tagjával együtt a román hadsereg internálta. Kiszabadulása után, május 30-án francia védnökség alatt Szegeden alakított kormányt, amelynek Horthy Miklós lett a hadügyminisztere. Az elmaradt francia támogatás és az egyes politikai csoportok közötti hatalmi harc miatt július 12-én lemondott, és ismét visszavonult a politikai élettől. 1927-ben az újonnan szervezett felsőház tagja lett, 1928-tól 1930-ig koronaőr. 1930. decemberében külügyminiszterré nevezte ki Horthy Miklós kormányzó, 1931-ben a székesfehérvári választókerület kormánypárti országgyűlési képviselője lett. Gróf Bethlen István lemondása után, 1931.08.22-én kormányt alakított, valamint rövidebb időszakokra betöltötte a pénzügyminiszteri, a népjóléti és munkaügyi miniszteri tisztsége is. A nagy gazdasági világválság miatt megszorító intézkedéseket hozott: adóemelések, a köztisztviselők fizetésének és nyugdíjának csökkentése, szigorú takarékossági intézkedések. Hivatkozással a szeptember 13-i biatorbágyi merényletre, statáriumot hirdetett, a rögtönítélő bíróságok hatáskörét kiterjesztette, a gyülekezési jogot korlátozta. Decemberben megtiltotta a külföldi pénzkifizetéseket. A politikai válság a mérséklés helyett egyre inkább elmélyült, a különböző érdekcsoportok támadták, sőt a szélsőjobboldal kormányellenes puccsot akart indítani ellene. 1931. decemberében már le akart mondani, de a kormányzó rábeszélésére hivatalában maradt. 1932. szeptemberében a kormánypárt is szembefordult vele, így október 1-jén lemondott a miniszterelnöki tisztségről, és ismét visszavonult. 1936-ban Horthy Miklós titkos tanácsossá nevezte ki. A II. világháború idején gróf Bethlen Istvánnal és gróf Esterházy Móriccal együtt támogatta Horthy úgynevezett kiugrási politikáját. 1915 és 1945 között a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja volt.