Ezen a napon

A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után bízták meg. 1886 és 1890 között Budapesten kitanulta a betűszedő szakmát a Franklin Társulat könyvnyomdájában, majd beutazta Magyarországot, Ausztriában, Németországban és Svájcban is dolgozott nyomdákban. Megtanult németül, közben kapcsolatba került a szociáldemokrata mozgalommal. Hazatérése után betűszedőként dolgozott, 1900-tól a "Typographia" című nyomdász szaklap szerkesztője és 1908-ig a nyomdászszakszervezet elnöke, 1908-09-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet titkára volt, szerkesztette a "Szövetkezeti Értesítő" című lapot. 1909-től ismét a nyomdászszakszervezet vezetője lett, beválasztották az MSZDP vezetőségébe, valamint az Országos Munkásbiztosító Pénztár elnökségébe. 1919.01.19-én bekerült Berinkey Dénes kormányába munkaügyi és népjóléti miniszterként. Elutasította a proletárdiktatúrát, elvetette a pártegyesülést a kommunistákkal és a Tanácsköztársaság kikiáltását, így március 21-én lemondott minden tisztségéről és visszavonult. Az antant bécsi megbízottai biztosították támogatásukról egy leendő demokratikus fordulat esetén. Miután Kun Béla és Rónai Zoltán a Budapesti Munkástanács ülésén bejelentette a Magyar Tanácsköztársaság kormányának lemondását, Peidl Gyulát nevezték ki az új kormány elnökévé, amelyben kizárólag szociáldemokraták foglaltak helyet. Politikájának célja a polgári demokratikus rendszer megteremtése és a magántulajdon visszaállítása volt. A bécsi antantmegbízottak ígérete ellenére kormányát nem ismerték el, a konzervatív körök, a parasztság és a kispolgárság képviselői pedig nem akartak vele együttműködni. A román csapatok eközben kihasználták a magyar hadsereg teljes felbomlását, és gyors ütemben nyomultak előre, augusztus elején már Budapestet is megszállták. Fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett a románokkal, akik súlyos feltételeket támasztottak, de megtárgyalni már nem maradt ideje, mert kormányát ellenforradalmi puccs útján augusztus 6-án megdöntötték. Ezután újra a nyomdászszakszervezet elnöke lett, és az MSZDP újjáalakításában játszott döntő szerepet. Egyre súlyosabb fenyegetések érték a szélsőjobboldal részéről, így november 18-án külföldre menekült. 1921. novemberében tért vissza Budapestre, átvette a nyomdászszakszervezet és az Általános Fogyasztási Szövetkezet vezetését, valamint az MSZDP vezetőségének tagja lett. 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő és a párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője volt. Az 1920-as években a szociáldemokrata mozgalom legtekintélyesebb vezetőinek egyike volt. Az 1931. évi választásokon már nem indult, visszavonult az aktív politizálástól, tisztségei közül csak a szövetkezet vezetését tartotta meg.