Ezen a napon

Eredeti nevén: Csermanek János Édesanyja, Csermanek Borbála után kapta a nevét, édesapjáról nem tudunk. 1929-ben a polgári iskola elvégzése után, írógépműszerészként szabadult fel Budapesten. Tagja lett a vasas szakszervezet ifjúsági csoportjának, 1930. szeptemberében belépett a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségébe (KIMSZ) és a Kommunista Pártba (KMP), majd novemberben letartóztatták, bizonyítékok hiányában szabadon engedték, de rendőri felügyelet alatt állt. 1932-ben bekerült a KIMSZ Északi Kerületi Bizottságába, 1933-ban a Titkárságába, majd ismét letartóztatták és 2 évi fegyházbüntetésre ítélték. A szegedi Csillagbörtönben töltötte büntetésének második felét, itt ismerkedett meg Rákosi Mátyással. Miután kiszabadult, pártutasítása 1935-ben belépett az MSZDP Budapest VI. kerületi szervezetébe, 1940-ben a végrehajtó bizottság tagja és az ifjúsági csoport vezetője lett. 1941. tavaszán bekerült a KMP Budapesti Területi Bizottságába, 1942. májusában megválasztották az újjászervezett párt Központi Bizottságának (KB) tagjává, decemberben a KB Titkárság tagja, majd vezető titkára lett. 1943. júniusában, a Komintern megszüntetése után feloszlatta a KMP-t és helyette megszervezte a Békepártot. 1944. márciusában, a német megszállás után vezető szerepet játszott a Magyar Front katonai bizottságának megalakításában. Miközben áprilisban pártutasításra Jugoszláviába indult, ismét letartóztatták a határon mint katonaszökevényt. Nem tudták megállapítani a személyazonosságát, így szökési kísérletért csak 2 évi börtönbüntetést kapott. 1944. novemberében Németországba akarták szállítani, de sikerült megszöknie. Visszatért Budapestre, bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, 1945. januárjában Gerő Ernőtől átvette a KB vezető titkárának tisztségét, majd Budapest helyettes rendőrkapitánya lett. Áprilisban a Központi Vezetőség (KV) Titkárságának tagjává választották, megbízták a káderosztály vezetésével, valamint a Budapesti Területi Bizottság titkára lett, bekerült a Politikai Bizottságba (PB) és a KV Titkárságába is. 1947-ben nemzetgyűlési képviselővé választották, 1948. augusztusáig a pártbizottság élén állt, kinevezték belügyminiszterré, de továbbra is a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) KV Titkárságának tagja maradt. 1950. májusában az MDP Szervező Bizottságának tagja és a KV párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője lett, júniusban saját kérésére mentették fel belügyminiszteri tisztségéből. 1951. áprilisában letartóztatták és kizárták minden párttestületből, 1952. 12. 26-án életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Legfelsőbb Bíróság. 1954. júliusában szabadon engedték, az MDP Budapest XIII. kerületi, majd a Pest megyei Bizottságának első titkárává nevezték ki, 1956-ban a pártellenzék egyik meghatározó személyiségévé vált. Ismét bekerült a PB-be, valamint a KV titkára lett. 1956. 10. 25-én a párt első titkárává, 28-án a KV Elnökségének elnökévé választották. Nagy Imre kormányának államminisztereként látszólag azonosult a forradalommal. Október 30-án az újonnan megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Intéző Bizottságának tagja lett. November 2-án Moszkvába vitték, ahol több kommunista ország és a KP vezetői a magyarországi helyzetről tárgyaltak. November 4-én az ország élére állították, Szolnokon megalakította a "forradalmi munkás-paraszt kormány"-t. A forradalom leverése után kezdetét vette a megtorlás és a forradalom eredményeinek felszámolása. Az új rendszer ellen az egész társadalmat átható ellenállás bontakozott ki, a tüntetésekre és sztrájkokra az új hatalom sortüzekkel válaszolt, bevetette az újonnan szervezett munkásőrséget, bevezették a rögtönbíráskodást, tömeges perek kezdődtek. Egyidejűleg bevezettek "népszerűségszerző" intézkedéseket is: a gyermektelenségi adót eltörölték, a húsvét hétfőt, a karácsony mindkét napját munkaszüneti nappá nyilvánították, stb. Kádár János az 1956-os forradalom leverése óta folyamatosan az MSZMP vezetője, 1956-tól 1958-ig a kormány elnöke, 1961. és 1965. között a minisztertanács elnöke volt. Más keleti tömbhöz tartozó államokkal összehasonlítva, némi belpolitikai szabadságra tett szert az ország, fellazult nemzetközi elszigeteltsége. Visszalépésének oka a Mihail Gorbacsov-féle reformpolitika elutasítása volt. 1988. 05. 23-án váltották le a pártelnöki posztról, helyét Grósz Károly miniszterelnök vette át. Kádár évtizedekig Magyarország politikájának meghatározó egyénisége és irányítója volt. Nagy Imre legfelsőbb bírósági rehabilitásának napján hunyt el.