Ezen a napon

Árulás következtében Aba Sámuel megsemmisítő vereséget szenvedett, majd nem sokkal ezután megölték. Aba Sámuel 990 körül született a Mátra-vidéken, egy, a magyarokkal szövetséget kötött kabar törzs fejedelmi családjából származott. Egyes történeti források szerint Szent István húgát vette feleségül, más forrás szerint Szent István unokaöccse volt, mivel apja Géza fejedelem leányát vette feleségül. Elnyerte a nádori méltóságot, vezette a király hadait a lengyel fejedelem elleni háborúban. Támogatta a kereszténységet, kolostorokat alapított. Valószínűleg ő is felesküdött István király halálos ágyánál a trón örökösére, Orseolo Péterre. Péter király azonban népszerűtlenné vált, mivel a magyar főurak és főpapok tisztségét szinte mindenütt idegenekkel töltette be. Megszegte Szent Istvánnak tett ígéretét is, mert háziőrizetbe vétette az özvegy Gizella királynét, elvette javait és zár alá helyezte birtokait. 1041-ben Aba Sámuel vezetésével űzték el Pétert, aki Regensburgba menekült és III. Henrik német-római császártól kért segítséget. 1042-ben Aba Sámuel csellel magához hívta és bunkósbottal agyonverette az 50 legtekintélyesebb ellenzéki főurat. Ezzel szembe került Gellért püspökkel, aki 1044-ben Csanádon a húsvétra tervezett koronázását megtagadta, a hatalommal szembeszállva megjósolta a pogánylázadást, a király halálát és saját maga vértanúságát. Abát mégis megkoronázták, és hatalma megvédése érdekében háborút indított III. Henrik ellen. A császár Péter megsegítésében jó alkalmat látott arra, hogy kiterjessze uralmát Magyarországra is, ezért 1044-ben Aba Sámuel ellen küldte hadseregét. Július 5-én a Győr vármegyei Ménfőnél került sor a döntő ütközetre, ahol Aba Sámuel árulás miatt elvesztette a csatát. Menekülés közben fogságba esett és megölték. Az általa alapított sári (ma: Abasár) monostorban temették el. Amikor néhány év elteltével felnyitották a sírját, a hagyomány szerint begyógyulva találták a sebeit. Mondák szövődtek alakja köré, a nép majdnem szentként tisztelte.