Ezen a napon

Húszas évei elején kezdett versenyezni, eleinte egy 18 éves taxival indult hosszú távú versenyeken. 1940-ben aratta első győzelmét. Ígéretesen ívelő pályafutását a II. világháború megtörte, és csak 1947-ben ülhetett ismét versenyautó volánja mögé, immár Európában. Vetélytársaihoz képest matuzsálemi korban került be a versenyek forgatagába a "dongalábú". 1950-ben másodikként zárta a Forma-1-es világbajnokságot az olasz Giuseppe Farina mögött, 1951-ben pedig megnyerte a sorozatot. Következő évben Maserati kocsijával súlyos balesetet szenvedett Monzában. Csak 1954-ben kezdett újra versenyezni. 1955-ben a Mercedes volánja mögött az összes nagydíjat megnyerte.  Fangio a Ferrari versenyzője lett és negyedszerre is megnyerte a világbajnoki sorozatot. Utoljára - immár ötödik alkalommal - 1957-ben lett világbajnok, ismét a Maserati versenyzőjeként. A versenyzéstől 1958-ban vonult vissza, utoljára a francia nagydíjon indult. Maseratija rosszul volt beállítva, így félő volt, hogy utolsó versenyén lekörözik a "Maestrót". A vezető Mike Hawthorn azonban tisztelete jeléül a célvonalhoz közeledve lassított, így Fangio negyedikként, de körhátrány nélkül ért célba. Juan Manuel Fangio összesen 51 nagydíjon indult, ebből 24-et meg is nyert. 1958-ban kubai felkelők elrabolták, később azonban szabadon engedték. Szoros kapcsolatban maradt a Mercedes gyárral is, a cég argentínai képviselője, később tiszteletbeli elnöke volt. Régi versenyautóival gyakran részt vett bemutató versenyeken, 1990-ben helyet kapott az autósport legendáinak csarnokában. Nyolcvannégy éves korában, 1995-ben hunyt el Buenos Airesben. Szülővárosában, Balcaréban temették el, ahol egy róla elnevezett múzeum is őrzi emlékét.