Ezen a napon

A Francia Szocialista Párt jelöltjeként a szavazatok 52 százalékával abszolút többséget szerzett. Tanulmányait a Párizsi Egyetemen és a Politikai Tudományok Szabadiskolájában végezte. 1939-40-ben a II. világháborúban teljesített katonai szolgálatot. 1940-ben fogságba került, német hadifogolytáborba hurcolták, ahonnan 1941-ben sikerült megszöknie, részt vett az ellenállásban. Londonban, majd Algírban csatlakozott de Gaulle vezérkarához, és megalapította a hadifoglyok országos mozgalmát. 1944-től volt a kormány tagja, a hadifoglyok ügyeinek miniszteri rangú biztosaként, 1947-től a volt frontharcosok és a háborús áldozatok ügyeinek minisztereként. 1948-tól a miniszterelnöki hivatal tájékoztatási államtitkára, közben 1949-ben Montsauche megye főtanácsosa, 1950-51-ben a tengerentúli ügyek minisztere volt. 1950. és 1954. között szerkesztette a "Courier de la Niévre" című politikai lapot. 1952-53-ban az államminiszteri, 1954-55-ben a belügyminiszteri, 1956-57-ben az igazságügy-miniszteri tisztséget töltötte be. 1946-tól 1958-ig és 1962-től 1981-ig nemzetgyűlési képviselő, 1959. és 1962. között szenátor, valamint 1959-től Chateau-Chinon polgármestere volt. 1945-ben megalapította az Ellenállás Demokratikus és Szocialista Uniója nevű pártot, amelynek 1951-52-ben betöltötte az elnöki tisztségét. 1965. és 1968. között a Demokratikus és Szocialista Baloldali Szövetség, 1970-ben a Köztársasági Intézmények Konvenciója alapító elnöke volt. 1971-ben lépett be pártjával együtt a Francia Szocialista Pártba, amelynek 1981-ig első titkára, valamint 1972-től a Szocialista Internacionálé egyik alenöke volt. 1965-ben és 1974-ben köztársasági elnökjelölt, 1981-től köztársasági elnök volt.