Ezen a napon

Apja, Könyves Kálmán koronáztatta meg. Könyves Kálmán öccsével, Álmos herceggel szemben biztosította a trónt fia számára, amikor 1105-ben királlyá koronáztatta. 1115-ben az ellene lázadó Álmost, aki nem adta fel utódlási terveit, a végleg türelmét vesztett Kálmán megvakíttatta Bélával (a későbbi II. Béla) és fő híveivel együtt. II. István apja halála után, 1116 februárjában foglalta el a trónt. Külpolitikáját súlyos kudarcok jellemezték: 1116 májusában vereséget szenvedett I. Vladiszlav cseh fejedelemtől, 1118-ban a Velence elleni háborúban, majd az osztrák őrgróftól. 1124-25-ben ismét Velencével háborúzott sikertelenül, szinte minden szomszédjával rossz viszonyba keveredett. Álmos az 1120-as évek közepén összeesküvést szőtt ellene, így külpolitikai sikertelenségeit súlyosbította az ország belső helyzetének ingatagsága is. Az összeesküvés elfojtása után nagybátyja Bizáncba menekült, ezért II. István fellépett Bizánc ellen is. Nyugati szomszédaival kiegyezett, hogy biztos hátvéddel indíthasson háborút. 1127-ben nagy pusztítást vitt végbe a bizánci határterületen. Rá egy évre a császár megsemmisítő vereséget mért rá Haram váránál, és az ország déli vidékét elpusztította. II. Istvánnak fia nem született, 1127-ben nővérének fiát, Sault jelölte ki örököséül. 1128-ban az idegen bizalmasok miatt elégedetlenkedő magyar főurak nagy része ellenkirályként léptette fel vele szemben Bors ispánt és Ivánt. Brutális módon számolt le a lázadókkal, majd amikor megtudta, hogy unokatestvére, a vak Béla a pécsváradi monostorban rejtőzik, magához vette és örökösévé tette. Összeházasította Ilona szerb hercegnővel, és rangjukhoz méltó életkörülményeket biztosított számukra Tolnán. 1131 elején II. István vérhasban megbetegedett, és rövidesen elhunyt. Váradon temették el.