Ezen a napon

Tisztségét 1899.02.26-ig töltötte be. A berlini és a lipcsei egyetemen végezte jogi tanulmányait, majd 1875-ben csatlakozott a Szabadelvű Párthoz és Belső-Szolnok vármegye főispánja, valamint Kővár és vidéke főkapitánya lett. 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye, 1890-től 1892-ig Beszterce-Naszód vármegye főispánja volt. A kormány utasításait erőszakos eszközökkel hajtotta végre a többségében románok lakta megyékben, elfojtotta a nemzetiségi törekvéseket, ezzel a "dobokai basa" gúnynevet érdemelte ki. 1875-től a főrendiház jegyzője, 1892-től a szilágysomlyói választókerület országgyűlési képviselője, 1892 és 1895 között a képviselőház elnöke volt. Wekerle Sándor lemondása után Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki, valamint 1898-ban a király személye körüli miniszteri tisztséget is betöltötte. Kormánya a nemzetiségi és a szociális megmozdulások ellen kíméletlen erőszakossággal lépett fel, ugyanakkor számos liberális törvényt elfogadtatott. Az izraelita felekezet bevett vallássá nyilvánításáról és a vallásszabadságról szóló törvényt sikerült keresztülvinnie a parlamentben, bűnvádi perrendtartást vezetett be, felállította a közigazgatási bíróságot és az esküdtszéket., valamint megszavaztatta az ún. rabszolgatörvényt, amely szabályozta a munkaadók és a mezőgazdasági munkások jogviszonyát. Lemondása után 1899-től magyar főudvarmester, 1904 és 1906 között az általa alapított ellenzéki Új Párt vezére volt. 1904-től újra országgyűlési képviselő, 1905. januártól 1906. márciusig a koalíció vezérlőbizottságának is tagja volt. A Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg 1899-ben.