Ezen a napon

Szlávy ezt a tisztséget 1874.03.21-ig töltötte be. Tanulmányait Bécsben a Theresianumban és Selmecbányán a bányászati és erdészeti akadémián végezte, 1844-ben bányamérnöki oklevelet szerzett, majd a bécsi udvari kamara szolgálatába állt. 1846-tól 1848-ig Budán a magyar udvari kamara tisztviselője, 1848-ban titkára volt. Kossuth Lajos 1848 őszén kinevezte az oravicai bányaigazgatóság vezetőjévé, de az osztrák hadsereg előrenyomulása miatt távoznia kellett tisztségéről. 1849-ben a pénzügyminiszter mellett elnöki titkár volt, majd Oravicán kormánybiztos. Osztrák fogságba került, 5 évi börtönbüntetéséből 2 évet kellett letöltenie. 1861-ben a Helytartótanács tanácsosa lett, 1865-ben Bihar vármegye főispánjává nevezték ki. A kiegyezés után 1869. októberéig belügyminisztériumi államtitkár volt, utána országgyűlési képviselő. 1870. május és 1872. december között a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri tisztséget töltötte be, közben 1872. februárjában vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. 1872. december 5-10-én a miniszterelnöki tisztség mellett a honvédelmi, 1873. decemberétől 1874. márciusáig a pénzügyminiszteri tisztséget is ellátta. Kormányzása alatt főként a pártpolitikával foglalkozott. Távozása után 1876-ban, 1878-ban és 1879-ben a magyar delegáció elnöke, 1879-1880-ban a képviselőház elnöke, 1882-ig közös pénzügyminiszter volt, majd haláláig koronaőr. 1885-től a főrendiház második, később első alelnöke és elnöke lett 1896-ig. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatója és a Magyar Földhitelintézet elnöke is volt. 1873-ban a valóságos belső titkos tanácsos címet és a Lipót-rendet, 1882-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg.