Ezen a napon

Allahabadban született. Az első indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru lányaként és közeli munkatársaként a kabinetben tájékoztatásügyi miniszter, valamint az Indiai Nemzeti Kongresszus tagja, illetve 1959-től elnöke volt. Lál Bahádur Sásztri miniszterelnök halála után, 1966.01.24-én választották először India miniszterelnök-asszonyává. 1964-ben elhunyt apja mérséklő politikáját kívánta folytatni, szocialista koncepciót képviselt a gazdaságpolitikai kérdésekben. 1975.06.12-én az 1971-es választási visszaélések miatt Uttar Pradesh állam bírósága semmisnek nyilvánította Indira Gandhi parlamenti mandátumát. A miniszterelnöknő fellebbezett a Legfelső Bírósághoz. A kormány rendkívüli állapotot hirdetett, letartóztatta az ellenzéki politikusokat és bevezette a sajtócenzúrát. Augusztus 6-án a parlament elutasította az Indira Gandhi ellen emelt vádakat, és megszavazta a kormány által beterjesztett alkotmánymódosítást. November 7-én a Legfelső Bíróság felmentette a választási csalás vádja alól. A gazdasági tervezés és a szociális reform területén radikális politikát folytatott, feltűnést keltett például a családtervezés eszközeként általa bevezetett kényszersterilizálás. 1977 márciusában megsemmisítő vereséget szenvedett a választásokon. Az új miniszterelnök, Morádzsi Deszái bejelentette a visszatérést a jogállamisághoz. 1980.01.14-én ismét Indira Gandhi került hatalomra, és februárban a 22 szövetségi állam közül kilencben feloszlatta a parlamentet. 1984.10.31-én testőrségének két szikh katonája lelőtte a miniszterelnök-asszonyt. A merénylet után fia, a politikában járatlan Radzsiv Gandhi lett az ország új miniszterelnöke. A hinduk és szikhek közötti zavargásokban több mint 1100 ember vesztette életét. A lakosság védelmére a szikhek lakta városnegyedekbe kivezényelték a katonaságot, és kijárási tilalmat rendeltek el.