Ezen a napon

Tisztséget 1872.12.05-ig töltötte be. 1839-ben bölcsészdoktori, később államtudományi doktori oklevelet szerzett. Közgazdasági és pénzügyi tanulmányait külföldön végezte. 1843-ban Bereg vármegye egyik országgyűlési követévé választották. Gróf Széchenyi István politikája és eszmerendszere volt rá nagy hatással, de a centralistákkal is rokonszenvezett. 1847-ben a "Pesti Hírlap" munkatársa lett, és - ismét Bereg vármegye országgyűlési követeként - aktívan részt vett az 1848. évi törvények megalkotásában. 1848. szeptemberétől pénzügyminisztériumi tanácsos, 1849. májusától a Pénzügyminisztérium megbízott államtitkára volt. A világosi fegyverletétel után Franciaországba menekült, majd 1850-ben kegyelmet kapott és hazatért. Birtokai ügyeinek intézése után egyre inkább részt vett több pénz- és hitelintézet létrehozásában. 1858-ban megalapította az Első Hazai Biztosító Társaságot és a Pannónia Magyar Viszontbiztosító Részvénytársaságot, amelyeknek elnöke is volt. 1860-ban a békésbánáti református egyházmegye gondnoka, 1861-ben a képviselőház tagja lett, ahol az abszolutista kormányzat pénzügyi politikáját bírálta. 1865-66-ban a "Budapesti Szemle" szerkesztője lett Csengery Antallal. 1865-ben újra országgyűlési képviselőként fontos szerepet játszott a kiegyezési tárgyalásokon gróf Andrássy Gyula mellett. 1866-ban a Magyar Földhitelintézet elnökévé választották. 1867. februárjában az Andrássy-kormány pénzügyminiszterévé nevezte ki Ferenc József, majd 1870. májusában az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere lett. 1871-ben grófi rangot kapott, és a dunamelléki református egyházkerület főgondnoki tisztségét töltötte be. Gróf Andrássy Gyula távozása után nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé és a honvédelmi tárcát is megkapta. Kormányzása alatt felgyorsult a modern gyáripar fejlődése, amelyet az 1872. évi első ipartörvény segített elő, mivel felszámolta a céheket és biztosította a szabad ipargyakorlást. Ekkor született meg az 1872. évi XXXII. törvénycikk is az egységes Budapest létrehozásáról. Erős kézzel igyekezett keresztülvinni akaratát, ipari érdekeltségei miatt az ellenzék és a Deák-párt köreiben sem volt népszerű. Új választójogi javaslatával, amelyben a 3 éves ciklust 5 évre akarta emelni, a választók számát pedig csökkenteni, megbukott az ellenzék tiltakozásán. Végül belefáradt a személye és politikája elleni támadásokba, és távozott tisztségéből. Ezután még politizált országgyűlési képviselőként, majd a főrendi ház tagjaként. 1871-től haláláig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, nagy sikerrel fáradozott gróf Széchenyi István hagyatékának megmentésén. Megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét és a valóságos belső titkos tanácsosi címet.