Ezen a napon

Vörösmarty Marcell író. Hivatásának kiteljesedésére azonban nem csak a papírformát választotta: az első magyar Hangszínház (2000) alapítójaként üdvözölhetjük őt. Immáron negyedik esztendeje igazgatja és szervezi az előadásokat. Legfőbb céljának nem csak a "lélek" szórakoztatását tekinti; cselekvésre bírja az embert, mert művészetével szembenézésre sarkall. Hiteles formában közöl, őszintén. Bátran szól a lelkünk legmélyén szunnyadó gondolatokról. Kulturális életünk képviselőinek azon sorában áll, amely a szellemi minőséget magasra tett mércéhez igazítja. Visszatekintve életének szakaszaira láthatjuk, útja kristálytisztán, egyenesen hevert előtte. A '90-es évek egy tizenéves irogató fiúból egy huszonéves fiatalember zenei múltját követhették nyomon. Együttest alapított negyedmagával, dobolt és dalokat írt. 1999-ben a "Nem a tér halt meg a jövő született" címmel verseskötete jelent meg. Majd a Sárkány lehelete című kulturális rádióműsort szerkesztette és vezette az EstFM 98.6 Rádióban, ahol is az irodalom "hagyományos" jelentőségét újított, emberközeli formában közölte. Mondhatnánk, hogy az iskolai irodalom és filozófiai órákhoz adott többletet azáltal, hogy a történelmi személyiségeinkből sokszor kőszoborrá faragott jelenségeket megszólaltatta. A magasztos hangnemet mellőzve élővé, ismerősökké varázsolta a választott személyeket az életükből kiragadott nem publikált mozzanatokkal. A műsor jellegéből adódóan az érzelmekkel kapcsolatos fogalmak is terítékül szolgáltak a beszélgetésekhez. Vörösmarty a mai Hangszínházra jellemző hangjeleneteivel gazdagította irodalmi műsorának repertoárját. Tartalmilag merőben figyelemfelkeltő alkotásokat hallhattunk; kifinomult leírásmódjával belső képalkotásaink határait tágíthattuk. Írásai ilyenformán való közlése állandó részévé vált a műsornak. Környezete hanghordozó formát igényelt. Innen pedig már csak egy lépcsőfok választotta el színházának megalakulásához. Megfelelő szakembereket és színészeket vetett elé a sors: Várfoki Zoltán hangmestert, Bihari László fővilágosítót, Kövér András zeneszerzőt, Márkus Judit színésznőt, Simon Kornél színészt, Réz B. Gábor színészt. Valami új dolog született: Hangszínház. Ha a hagyományos és az új összefonódnak, akkor jöhet létre csak igazán remekmű. Többek véleményéhez csatlakozom azt állítva, hogy mostanság igazán szükségünk van egy kis felrázásra. Csupán azért, hogy tudatosuljon, nem vesztek el értékeink, csak szunnyadni hagytuk őket. Vörösmarty Marcell felelősséggel vette vállára a lélek erősítését. Új környezetben tálalja írásainak kincseit. Professzionális hangjelenetekké kovácsolta őket, megfűszerezte hang- és fénytechnikai effektekkel. A hatás? Az igény újra és újra szomjúzása. Miért? Mert az előadásokon az emberben történik a cselekmény. Ő a színpad. Azt gondolhatja először, hogy ő a színész is. Aztán rájön, saját magának vetít tükröt a megmozgatott gondolataival, saját valóságát látja az elhangzott történetek kapcsán. Mert nincs mozivászon, nincs színészekkel teli színpad, amihez meghatározott élmények kötődnek. A quadro hangzású technikai felszerelésnek és a történelmi, filozófiai tartalmú művek kifinomult szerkezetének köszönhetően az előadás részévé válik a közönség. Vörösmarty rendkívüli érzékenységgel tekint jelen kulturális életünk felé. Hangjelenetei rádióműsorokban (Petőfi Rádió, Kossuth Rádió, Rádió 17, Klub Rádió, Radió Café, Másik Rádió), kiállítás megnyitókon, irodalmi esteken és önálló színházi előadásokon (mint például a Kiscelli Múzeum templomtere, ahol a hangjelenetek és a templomtér atmoszférájának együttes hatása felejthetetlen élményt nyújt) voltak már élvezhetők. Az előadások anyagai CD formájában szerzői kiadásra várnak. Profitorientált és materialista világunkban kitartó, erős jellemű közvetítőkre van szükség ahhoz, hogy szellemi életünk megfelelően táplálkozzon. Vörösmarty Marcell példaképeink közé emelkedve nyit kaput szemeink előtt. Író. Aki nem elégedett meg a papírformával. Mert mostanság sokszor kihullik kezünkből a könyv…