Ezen a napon

XIII. Lajos halála után, 1643-ban a négyéves XIV. Lajos lett Franciaország királya. 1661-ig az anyakirálynő, Ausztriai Anna töltötte be a régens szerepét, valamint első minisztereként Jules Mazarin bíboros vezette az államügyeket. Az itáliai származású Mazarin nagy befolyást gyakorolt az anyakirálynő politikájára, és megalapozta Franciaország nagyhatalmi helyzetét Európában. XIV. Lajos haláláig (1715-ig) 54 évig tartó uralkodása alatt abszolutista államot épített ki, a fejedelmi abszolutizmus legjelentősebb képviselője volt, akinek jelszava így hangzott: "L' État c'est moi" ("Az állam én vagyok"). A király állt a politikai és a társadalmi élet középpontjában, Isten kegyelméből uralkodott, és senkinek nem tartozott felelősséggel. A "Napkirály" hatalmát az arisztokrácia háttérbe szorításával, szakminiszterek útján gyakorolta. Legkiválóbb munkatársa Jean-Baptiste Colbert, a merkantilizmus kifejlesztője volt. Az abszolutizmus legfőbb támasza a hivatalnokosztály volt, mivel az örökletes, nemesi rangot biztosító hivatalok ("noblesse de robe") áruba bocsátásával a vagyonos polgárságnak lehetősége nyílt, hogy az uralkodó osztályba emelkedjen. A "Napkirály" uralkodása idején Franciaország Európa legerősebb állama volt, sikeres háborúkat vívott a többi nagyhatalom koalíciójával. XIV. Lajos székhelyét 1682-től Versailles-ba tette át, amely pompájával az udvari abszolutizmust fejezte ki. Franciaország Itáliától vette át az európai barokk művészet irányítását. A király nagyszabású építkezései (1676-ig a Louvre, 1661-től 1710-ig a versailles-i kastély építése) és udvartartása utolérhetetlen mintául szolgált kora többi fejedelmének, a francia nyelv és kultúra európai divattá vált.