Európa több fontos iskolájában tanult, majd Budapesten telepedett le. 1857-ben Nemzeti Album címmel kiadta táj- és életképeinek gyűjteményét. Megrendelésre készített portrékat és szentképeket, hogy megélhetését biztosítsa. Saját művészi irányzatában a biedermeier romantikus elemekkel keveredik. Számos tájképet festett a Magas-Tátrában, a magyarországi művészettörténet a tájképfestészet jelentős képviselőjeként tartja számon, egyes festményeit a plein air előfutárai közé sorolják. Részt vett a főváros művészeti életében, képeivel rendszeresen szerepelt a Műcsarnokkiállításain. Életéről és műveiről Turcsányi Erzsébet művészettörténész írt monográfiát Molnár József 1821–1899 címmel (Budapest, 1938).
(kötelező)
(nem lesz közzétéve, de kötelező)
(kötelező)