Ezen a napon

Az embert szállító űrhajók történetének addigi legsúlyosabb katasztrófája során valamennyi utasa (hat űrhajós és egy tanítónő) életét vesztette. Cape Canaveral felett 17 km magasságban robbant fel, a start után 73 másodperccel. A Challenger indulása napjának hajnalán nem kedvezett az időjárás a startnak. Éjszaka fagyott, az űrrepülőgép és a rakéták felülete eljegesedett. Hasonló okból elhalasztották már az űrrepülőgép indulást, most azonban a körülmények mérlegelése után a irányítóközpontban engedélyezték a startot. A rakétákat begyújtották, a jég felolvadt, a Challenger a helyszínen lévő hozzátartozók és az összegyűlt közönség, valamint a tévénézők milliói figyelmétől kísérve felemelkedett, és látszólag sikeresen elindult. A start utáni 73. másodpercben a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta (booster) O-gyűrűjének elégtelen tömítése miatt kicsapó szúró láng átégette az üzemanyag tartályának falát. Az óriási tartály felrobbant, a segédrakéták elszabadultak, a Challenger darabjai az óceánba zuhantak. Az elégtelen tömítés a hőmérsékleti limit alatti indításnak tudható be. Életét vesztette Francis Scobee parancsnok, Michael Smith másodpilóta, Gregory Jarvis, Ronald McNair, és Ellison Onizuka fedélzeti mérnökök, Judith Resnik kutatómérnök, és Christa McAuliffe tanárnő. A Challenger parancsnoki kabinját később megtalálták az óceán mélyén, rekonstruálták az űrhajósok utolsó pillanatait, részleteket azonban akkor kegyeleti okokból nem hoztak nyilvánosságra. A NASA, az amerikai űrhajózási igazgatóság felelősei már régóta tudtak a szilárd hajtóanyagú rakéták gyenge pontjairól. A rakétát gyártó cég, a Morton Thiokol mérnökei - biztonsági meggondolásokból - még a start előtti éjjel is követelték az indítás elhalasztását, azonban a NASA figyelmen kívül hagyta aggályokat. A későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy már az előkészítés szakaszában is a NASA többször is megszegte saját biztonsági előírásait. A Challenger-katasztrófa folytán először is leállították az Amerikai Egyesült Államok űrrepülőgép-programját, és 1987 közepéig megtiltották az ilyen típusú űrrepülőgépek indítását. Bár néhányan a program végét jósolták, mégis feltámadt, és a Columbia, az Endeavour, az Atlantis, és a Discovery repülései folytatódnak. Azonban aki látta a Challenger pusztulását, annak azóta - és ezután talán már mindig - összeszorul a gyomra egy-egy űrrepülőgép indításának televíziós közvetítését látva.