Ezen a napon

Tamási Áron a gyulafehérvári püspökség levéltárában őrzött anyakönyv (és több hivatalos dokumentum, valamint a halotti anyakönyvi kivonat szerint) 1897. szeptember 19-én, a község plébániájának bejegyzésében (és más hivatalos anyagokban) 20-án született Farkaslakán, a Nagy utca felső részében.

Első novellája 1922-ben jelent meg. 1923 és 1926 közöttaz Egyesült Államokban élt, írásait folyamatosan hazaküldte. 1925-ben jelent meg első novelláskötete (Lélekindulás). Hazatérése után Kolozsváron telepedett le, s az erdélyi magyar irodalmi és szellemi élet vezető alakja lett. Az Újság és az Ellenzék munkatársa volt, előadáskörutakat szervezett, többször szerepelt Magyarországon. 1933-tól a Brassói Lapokban külön rovata volt (Tiszta beszéd). 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja volt. 1935 után politikai nézetei radikalizálódtak, felfogása a népi írókéhoz került közel. Budapest ostromát Bajor Gizi házában vészelte át. 1945-től 1947-ig országgyűlési képviselő volt. 1949-1953-ig kiszorították az irodalmi életből, később újra megjelenhettek cikkei, elbeszélései. Legnagyobb írói sikerét az Ábel - trilógiával aratta. Írásaiban főként a székely falvak világát, az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta. Tehetsége és fantáziája játszi könnyedséggel olvasztotta egybe a tragédiát és komédiát, a misztikumot és a falu józan realizmusát. Regények mellett színpadi műveket is írt, amelyek közül kiemelkedik az Énekes madár című darabja.