Ezen a napon

Eperjesen született evangélikus lelkészi családban. Édesapja, Hamvas József a pozsonyi Evangélikus Lyceumban vállalt magyar-német szakos tanári állást, így a család 1898-ban Pozsonyba költözött. 1915-ben, érettségi vizsgái után önkéntesként beállt katonának, 1916-17-ben az ukrán fronton teljesített szolgálatot, kétszer megsebesült. 1919. novemberében édesapja megtagadta a szlovák hűségesküt, kiutasították őket Pozsonyból és Budapestre költöztek. Tanulmányait 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán végezte. Pályafutását 1923-ban újságíróként kezdte a "Budapesti Hírlap"-nál és a "Szózat"-nál. 1927-től 1948-ig könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. 1936-ban megírta "A magyar Hüperion"-t. 1940 és 1944 között háromszor hívták be katonai szolgálatra. 1943-ban jelent meg "A láthatatlan történet" című kötete, 1944-ben fejezte be a "Scientia sacra" első részét. 1945-ben bombatalálat érte otthonukat, kéziratai és könyvei megsemmisültek. "A bor filozófiájá"-t 1945 nyarán, egy Balatonberényben töltött rövid vakáció alatt írta, amelyet imakönyvnek szánt az ateisták számára. 1945-től 1948-ig "Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei"-t szerkesztette, 1946-ban jelent meg az "Anthologia humana - Ötezer év bölcsessége" című műve. 1948-ban B-listára került és kényszernyugdíjazták. 1948-tól földművesként dolgozott Szentendrén, megírta a "Karnevál"-t, az "Unicorniis"-t, a "Szilencium"-ot, a "Titkos jegyzőkönyv"-et és a "Mágia Szútrá"-t. 1951-től raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán, majd Bokodon. Ekkor készültek a "Patmosz", "Az ősök nagy csarnoka", "Szarepta" és "Szilveszter" című írásai. 1964-ben másodszor is nyugdíjazták, elkészült a "Scientia sacra" második része, megírta az "Ugyanis", a "Bizonyos tekintetben" és az "Öt meg nem tartott előadás a művészetről" című műveket.